Vajon a bezárt iskolák mellett is indokolt a Ritalin szedése?

Hétköznapi dolognak számít, ha az osztály legizgágább gyerekének pszichiátriai szereket adnak, hogy a többiekhez hasonló engedelmességet tanúsítson. Elvétve akadhat már csak iskola, ahol nincs legalább osztályonként egy tanuló, akit ADHD-val vagy egyéb hasonló kórképpel diagnosztizáltak, és csak a tabletták szedése mellett járhat be az osztályterembe. Mivel minden gyermek egy egyéniség, nem csoda hát, ha akad köztük olyan is, akinek nehezére esik az iskolai rendet betartani és minden elvárásnak megfelelni.

Mi lehet a helyzet most, hogy a szigorú szabályrendszert a barátságos otthoni környezet váltja fel?

Egy ADHD-snak bélyegzett gyerek esetében az iskola megteheti, hogy akár gyámhivatali eljárást indít a szülővel szemben azért, hogy az iskolában töltött ideje alatt a gyermek végig kötelezően pszichiátriai szerek hatása alatt legyen. Az otthoni tanulás idején viszont már nem az adott tanáré a felelősség, hogy fegyelmet tartson, sőt, azok az esetleges tényezők is ki vannak zárva a képből, amik a gyermek viselkedési problémáit kiválthatták a tanteremben. A szülő számára, aki jó eséllyel szintúgy otthonról próbál dolgozni, több okból is komoly erőpróba lehet felügyelni a fiatalokat, és elérni náluk, hogy a tanulással töltsék az arra kijelölt időt.

Erőpróba ez egyrészt azért, mert az édesanya, édesapa talán itt szembesül először azzal, milyen hatékonyan is tud kommunikálni szeme fényeivel. Másrészt pedig azért, mert – ha az iskolában eddig kötelezően szedték – ezúttal csakis a szülőkön múlik, hogy pszichiátriai szerekkel, vagy inkább szeretettel és kommunikációval éri el az ifjoncoknál, hogy együttműködjenek. Első ránézésre a tabletta a könnyű, a hagyományos nevelési módok pedig a nehéz utat jelenthetik. A tény azonban az, hogy a „könnyű út” nem létezik.

A tabletták fertőzéseket okoznak?

Erről nem hallani túl sokat, pedig az ADHD-ra elsődlegesen felírt szer, a Ritalin alkalmazási előirásában gyakori mellékhatásként (vagyis közel 10-ből 1 esetben) szerepel a felső légúti fertőzés veszélye, kevésbé gyakoriként pedig gyomor-és bélhurut is fel van tüntetve. Természetesen szó sincs arról, hogy maguk a tabletták tartalmaznának kórokozókat. Ezek mindössze azok a betegségek, amelyek bármely gyermeknél előfordulhatnak, ha valami legyengítené az immunrendszerüket. Amikor szinte már kényszeresen próbáljuk betartani a közzé tett óvintézkedéseket, hogy senkit se érjen utol a COVID-19 fertőzés, aligha bagatellizálhatjuk el azt a tényezőt, hogy a serkentőszerek hatására gyermekeink a vírusok ideális célpontjaivá válhatnak.

Vajon ez volna az egyetlen veszély, amelynek kitesszük a gyermekeket ezekkel a szerekkel?

Ez bizonyára megnyugtató volna, legalábbis azok számára, akik a kémiai nevelőeszközöket preferálják. Sajnos ezzel kapcsolatban sincs jó hírünk. Néhány gondolat a korábban említett előírásból tűélesen rávilágít a kezeléstől várható fordulatokra.

„A szokásos dózisokban adott metilfenidát [Ritalin] előidézhet új pszichotikus tüneteket (látási/tapintási/hallási hallucinációk és téveszmék) vagy mániát…”

„A serkentőkkel történő kezelés az agresszió vagy az ellenséges magatartás megjelenéséhez vagy súlyosbodásához vezethet.”

„A metilfenidát‑kezelés a fennálló szorongás, izgalom vagy feszültség súlyosbodásával társulhat.”

„A metilfenidát készítmények alkalmazásával kapcsolatosan hosszan tartó és fájdalmas erekcióról számoltak be, főként a metilfenidát adagolási rend változtatásával kapcsolatosan. Azonnal orvoshoz kell fordulniuk azoknak a betegeknek, akiknél kórosan hosszan tartó vagy gyakori és fájdalmas erekció jelentkezik.”

„Azokat a betegeket, akiknél az ADHD kezelésének ideje alatt szuicid [öngyilkossági] fogalomalkotás vagy viselkedés alakul ki, a kezelőorvosnak azonnal meg kell vizsgálnia. Gondolni kell arra a lehetőségre, hogy egy mögöttes pszichiátriai betegség súlyosbodásáról van szó, és hogy ezt a metilfenidát-kezelés okozhatja.”

Szó mi szó, egyik sor olvasása sem vált ki belőlünk szívmelengető érzéseket, mégis érdemes kiemelni közülük az utolsó mondatot. A leírás szerint ha a Ritalin hatására öngyilkossági gondolatai támadnak a gyermeknek (és tegyük hozzá, hogy egy világjárvány éppúgy megterhelheti az ő lelküket is, mint a szüleikét), feltételezhető, hogy egy „mögöttes pszichiátriai betegség” áll a háttérben.

Mi az első gondolat, ami eszünkbe ötlik ennek hallatán? Igen. Újabb pszichiátriai szereket írhatnak fel az új diagnózisra. Így az átmenetinek szánt „gyógyszeres” megoldás valójában a futószalagot indította be, melyről sejthető, hogy nem fog egyhamar véget érni.

Idézzük fel újra a kiindulópontot. Hogyan igazolta a pszichiáter, hogy a gyermeknek “agyi eredetű betegsége” van?

Nincs okunk hosszan tűnődni a válaszon, mivel ez pofonegyszerű. Nem volt szüksége rá, hogy bárhogyan is igazolja azt. Mivel az általa megfigyelt adatokból levont következtetése már szakvéleménynek minősül, így senki sem kéri számon az agyi képalkotó eljárásokat, vagy egyéb tényleges testi vizsgálatokat, amelyek túlmutatnának a puszta feltételezéseken. Ahogyan azt sem, ha az átlagosnál mozgékonyabb vagy intelligensebb, nehezen beilleszkedő gyermek az általa javasolt amfetamin-jellegű szerek hatására tönkre megy.

Aligha adódhat ennél jobb alkalom, hogy újra megvizsgáljuk a tényeket.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenhét + tizennégy =