Tényelgő története #13

Tizenharmadik bejegyzés//

..leérettségiztem, de egészséges munkahelyre nem vettek fel sehova. Sok helyen próbálkoztam. Többet akartam keresni, hogy önálló életet tudjak élni, de sehová nem voltam jó munkaerő. Még konyhai kisegítőnek se vettek fel. A pszichés betegek nem túl jó robotosok. Meg a hírük is rossz. Jártam kontrollvizsgálatra havona egyszer. De sose éreztem magam igazán jól. Egyik gyógyszer se vált be nálam, ráadásul elültették belém a betegségtudatot. Ez kívánatos minden pszichés betegnél. Ha nincs, már az is elítélendő. Szinte már bűntetendő hiányosság. Nem igazán lehet definiálni, mi az a “betegségtudat”. De mivel a valóságban ilyen nincs, ez csak egy műszó, ezért minden bizonnyal ez a pszichiáterek tudományához tartozik. Meggyőzik, elhitetik a sérültekkel, hogy torzan viselkednek. A betegeknek magukra kell fókuszálniuk és “belátni”, hogy amit a pszichiáter betegesnek tart, az torz. A betegség része. Fogadja el, értse meg, hallgasson ránk, mi ezt tudjuk, látjuk magán. És ha nincs normális, a pszichiátrián kivűli kontroll, akkor ezt minden belátó ember beveszi. Elhiszi bármelyik korábban normális ember a környezettől elzárva, hogy beteg. Hogy tudathasadásos, és az illető ha olyan típus, még tüneteket is produkál. Figyeli magán a betegség jeleit és idővel egyre többet fog magán felfedezni. Fáradt vagy. Beteg vagy. Ingerült vagy. Beteg vagy. Van valami, amihez ragaszkodsz. Rögeszme. Nem fogadod el mások, akár a többség hitvilágát. Téveszme. Ha azt mondod, te nem hallucinálsz, akkor meg akarod téveszteni az orvosokat és még betegségtudatod sincs. Vannak egyébként személyiségzavaros emberek ez tény. A történelem is számtalan ilyen esetet leírt. De ahogy tapasztaltam, láttam senkinek nem tudták gyógyszerekkel megváltoztatni a személyiségét, csak bizonytalanná, vagy apatikussá tenni. Aki ilyen inaktiv, nem kezdeményező, nem problémás. Bár pont az hiányzik az ilyen betegek hozzátartozóinak ami alapból kívánatos lenne, hogy a beteg nem tud normális életet élni. Nem akar tanulni, se dolgozni, se jól viselkedni. Mint a kutyáknál. Ha a sarokba piszkit bele kell nyomni az orrát. Ha még mindig a sarokba piszkit, akkor rossz kutya. A betegeknél ha valaki nem eszi a tökfőzeléket, akkor jön a bünti. Ha még mindig nem, akkor “már megint rosszul van”. Rossz fiú. Mást gyógyszert kell adni és egyből be a kórházba.. Eltúloztam egy kicsit, csak hogy szemléletes legyen a hozzáállás… Szóval fókuszálj a betegséged tüneteire, és közöld a kezelőorvosoddal miért vagy beteg. Kaphatsz pár jó szót, vagy gyógyszert cserébe jutalmul. A jó szó egyébként a pszichiátriákon mint a fehér holló. Biztos van, csak valahol máshol… Eltelt vagy öt év nyüglődve, elég keservesen az életemből. Mindent elkövettem, hogy meggyógyuljak, de nem volt sose jó az állapotom. Ezt vagy én éreztem, vagy ha nem, akkor a pszichiáterem közölte, hogy szerinte én rosszul vagyok. Ez ment kb. öt évig. Ezután minden mindegy alapon elhatároztam, hogy abbahagyom a gyógyszereim szedését. Ha nem érzem magam jól tőlük, sőt sok mindenben csak megnehezítik az életem, akkor akár abba is hagyhatom a szedésüket.. Addigra szedtem antipszichotikumot, feszültségoldót, altatót de talán még hangulatjavítót is. Elhagytam mindet egyszerre csak úgy magamtól. Hiba volt. A legsúlyosabb talán életemben. Nem tudtam aludni, paranoid félelmeim lettek de olyanok, hogy minden porcikám remeget. Ekkor kezdtem el életemben először hallucinálni..téveszmék napokig valami pokol. Csak mentem mint egy tényleges megszálott. Azt se tudtam legtöbbször hogy hova és miért. Gyalogoltam vagy másfél napot szinte egyfolytában. Rendőrök szedtek össze végül. Nem bántottam én senkit, csak olyan kényszerképzeteim támadtak, amik arra sarkaltak, motiváltak, hogy törjek be egy ajtóüveget. Egyébként nem ok nélkül. Azt hittem ott várni fog valaki. De nem várt senki. Értesítették a rendőrséget és tudtam is hogy “sáros” vagyok. Bűnös. Be is ültem engedelmes kisdobos módjára a rendőrautóba. Tudat kikapcs. és arra eszmélek, hogy egy széken ülök hátra bilincselt kézel a rendőrőrsön. Négy rendőr fogott közre. A velem szemben állón láttam, hogy a szemével le tudna rombolni. Nem is láttam korábban ilyen típusú agressziót élőbel. Nem tudom mivel húztam ki a gyufát, de ütlegelt. Talán erre eszméltem. És szemmel láthatóan gyilkos indulatokat táplált irányomba. Na nekem nem kellett több. Mondom ha már agyonvernek, akkor igazi okot is adok nekik hozzá. Szándékosan el kezdem velük kötekedni. Tudatosan, számolva a következményekkel. Mondom tisztességesen megvernek, esetleg még megfenyegetnek aztan elengednek és majd mehetek bíróságra hatósági közeg megsértéséért. Ez lett volna szerintntem a gyakorlatias eljárás. De egy pszichés betegnél nincs gyakorlatias eljárás ezt megtanultam…nálunk mindenért hatványozottan kell bűnhődnünk…még a betegségünkért is. Még akkor is ha szimplán csak rosszul érezzük magunkat…mindenért megtorlás.. Számomra értelmezhetetlen emberi furmány vagy szakmai hozzáállás miatt..

Folyt. Köv..

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük