Tényelgő története #11

Tízenegyedik bejegyzés//

..gyámság alá helyeztek, sőt később a cselekvőképességet teljesen kizáró gyámságot is kezdeményezték. Annyi jogom se lett volna, mint egy két éves gyereknek. De ez már jócskán a betegség felütése után volt. Addig még sok mindent megéltem. Ahogy mondják semmit nem adnak ingyen. Mindenért meg kell küzdeni. Én lassan feketeöves pszichés beteggé fejlesztettem magam. Jó kiképzés kezdődött már az elején, nehezített körülményekkel. Egyszer megfogalmazódott bennem, hogy a zártosztály olyan mint egy terrorista kiképző központ. Eltölt ott az ember pár hónapot és előbb utóbb gyilkolni támad kedve. Ennek a fele azért vicc. Az első harmadik típúsú találkozásom a pszichiáterekkel elég fiatal koromban megtörtént. Azóta fejlődött valamit a pszichiátria, de volt miből… Szóval túl pár vitán, konfliktuson, elektrosokk-terápián és számtalan gyógyszerkombináción kb. nyolc hónap tortúra után szabadultam. Menet közben leszázalékoltak és felvettek rögvest egy rehabilitációs céghez. Azt hittem nyolc hónap után szadadultam. De a pszichiátria nem ereszti egykönnyen a betegeket. Az nem úgy megy. Elkönyvelt paranoid skizofrén lettem és havonta jarnom kellett kontrollra. Kontroll. Kontroll vizsgálat. Ami egy ideig nem is volt gond a számomra, leszámítva azt az apró dolgot, hogy az állapotom semmivel nem volt jobb, mint mikor először mentem pszichiáterhez. De egy fontos előnye volt ennek a szakasznak az életemben, hiszen leszázalékoltak, és felvettek rehabilitációs munkára. Ami azt jelentette, hogy a súlyos megélhetési kényszer lekerült a vállamról és sokkal könnyebb életem lett. Nem kellett három műszakban tonnákat megmozgatni napi szinten. El se hittem, hogy munka nélkül az ember kaphat pénzt az államtól. “Leszázalékolás”. Nem ilyenekhez voltam szokva, hogy csak úgy kapok bármit ingyen.. Jártam dolgozni négy óraban és még terveim is voltak a jövőre nézve, bár a kimerültség a tompaság és a halálfélelem az belengte a mindennapjaimat, csak idővel hozzászoktam. Jött egy jobb időszak, ami alatt még le is tudtam érettségizni. Azt hittem több gondom már a pszichiátriával nem lesz. De ez a nyolc hónap csak egy kis előjátéknak bizonyult. Szinte jelentéktelen időnek a későbbi hónapokhoz, évekhez képest..

Folyt. Köv..

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Egy kis gondolat “Tényelgő története #11”