Ki dönti el, hogy ki az épelméjű és ki nem?


Kivel ne fordulna elő néha, hogy kissé zavartabbá vagy zaklatottabbá válik, és kezdni elveszteni az irányítást? Ilyenkor egészen vad dolgok is eszünkbe juthatnak, valóságtól elrugaszkodott dolgok: hogy mindennek vége, jobb lenne a világ nélkülünk, semminek sincs értelme többé. Ezeket egy mentális egészségügyi „szakembernek” elmesélve könnyen pszichiátrián találhatjuk magunkat, de legalábbis tudatmódosító pszichiátriai szerekről szóló receptekkel a kezünkben távozhatunk, melyek majd enyhülést hoznak a frissen szerzett diagnózisunk tüneteinek súlya alól.

Ezen a ponton többnyire fel sem merül annak lehetősége, hogy semmilyen mentális problémánk nincs, holott rengeteg oka lehet annak, ha az ember zavarttá válik.

Gondoljunk csak bele, hogy érzi magát az, aki napok óta nem aludta ki magát? Ugyanígy erősen befolyásolhatja a mentális állapotot a tápanyagszegény étrend, vitaminhiány, a bélflóra károsodása… De ami a legjellemzőbb, ha egy intenzív stresszhelyzet áll fenn a személy életében. Annak nyomása alatt bizony erős esély van rá, hogy nem épp a legjobb arcát fogja mutatni a világ felé, így hasonló reakciókat fog visszakapni. Mikor valaki olyan szintre jut lelkileg, hogy mindenkitől tartani kezd, és öngyilkosságról beszél, a „szakemberek” szerint jó lesz, ha beszedi az általa javasolt „gyógyszereket”, sőt, legjobb lenne, ha be is feküdne önként egy pszichiátriai osztályra „pihenni”. Ezen pihentetőnek szánt időszaka alatt pedig kaphat olyan erős pszichiátriai szereket, melyek hatása alatt tényleg őrültnek fogja magát érezni, mellyel máris jó okot szolgáltat arra, hogy ott is tartsák még jó hosszú ideig…

Persze végződhetett volna másképp is. Ha a „szakemberek” segíteni próbáltak volna ahelyett, hogy betegnek nyilvánítják, és feltételezett agyi rendellenességre hivatkozva erős tudatmódosító szerekkel kezelik, akár rendbe is jöhetett volna.

Annak módja, ahogyan a pszichiáterek döntést hoznak egy ember beszámíthatóságáról, a lehető legszubjektívebb dolog – így fordulhat elő az, hogy két „szakember” teljesen különböző véleményt tud alkotni egy személy állapotáról, hiszen egyikük sem használ objektív teszteket, vizsgálatokat a diagnózishoz.

Alighanem jobban jár az ember, ha első lépésként kizár vagy kezel minden olyan tényezőt, ami mentális gondokat okozhat, mielőtt szakértői segítségért folyamodna – mert más ezt nem fogja megtenni helyette…


Fotó: Designed by Freepik

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Egy kis gondolat “Ki dönti el, hogy ki az épelméjű és ki nem?”