Az öngyilkosság dilemmája

Míg Magyarországon nagyon gyakran hallani arról, hogy az öngyilkosságokat elsősorban a kezeletlen mentális betegségek váltják ki, az alábbiakban bemutatott tanulmányok éppen ennek az ellenkezőjéről tesznek tanúbizonyságot.

2014-ben dán kutatók bemutatták, hogy az öngyilkosság kockázata drámaian megnő a „kezelés szintjének” emelkedésével. Úgy találták, hogy összehasonlítva a korban és nemben megegyező emberekkel, akik az előző évben nem kaptak semmilyen pszichiátriai kezelést, az öngyilkossági kockázat:   – 5,8-szor magasabb volt azoknál, akik pszichiátriai szereket szedtek (de más kezelést nem kaptak)   – 8,2-szer magasabb volt azoknál, akik járóbetegként voltak kapcsolatban mentális egészségügyi szakemberrel – 27,9-szer magasabb volt azoknál, akik sürgősségi pszich iátriai ellátásban részesültek – 44,3-szor magasabb volt azoknál, akiket felvettek fekvőbetegként egy kórház pszichiátriai osztályán.

Bár ez a lépésenkénti emelkedés várhatónak tűnhet, mivel a betegek küzdelmei is valószínűleg erősödnek ahogyan haladnak a kezelések fokozatain, a kutatók megjegyezték, hogy az emelkedett öngyilkossági kockázat kiemelten vonatkozik a házas emberekre, a jobban kereső és tanultabb emberekre, akik sosem próbálkoztak öngyilkossággal korábban.

„A dózis-hatás összefüggés a pszichiátriai kezelés és a befejezett öngyilkosságok között meredekebb azoknál az alcsoportoknál, akiknél alacsonyabb az öngyilkosság kockázata”, írták a kutatók.

Bár ez a dán kutatás bemutatott egy „nyugtalanító eshetőséget”, hiányzott belőle a szükséges összehasonlítási csoport az aggodalom további feltérképezéséhez. Milyen lehetett az öngyilkossági mutató azoknál, akik ugyanilyen pszichiátriai diagnózist kaptak, de nem részesültek kezelésben?

Egy, az Egyesült Államok Veteránügyek Osztálya által kiadott 2016-os jelentés megadja ezt az összehasonlítást. Ez magában foglalja 55 millió feljegyzésnek vizsgálatát 1979-től egészen 2014-ig, 50 államból. A jelentés részletezi a veteránok öngyilkossági mutatóit 2001-től 2014-ig, és bemutat két összehasonlítást, melyek megválaszolják a szóban forgó kérdést.

Először is felfedte, hogy azok akik mentális egészségügyi vagy szerfüggőségi diagnózist kaptak, és részesültek mentális egészségügyi kezelésben, 50%-kal gyakrabban haltak meg öngyilkosság miatt, mint azok, akik semmilyen kezelést nem kaptak.

Másodszor, a jelentés igazolta, hogy azok között akik nem kaptak pszichiátriai diagnózist, viszont részesültek kezelésben, magasabb arányban haltak meg öngyilkosság miatt, mint azok akik nem kaptak kezelést.

Más szavakkal, összehasonlítva a hasonló diagnosztikai állapotú veteránokat (akár kaptak diagnózist, akár nem), a mentális egészségügyi kezelésben részesültek sokkal magasabb arányban lettek öngyilkosok.

Ezen adatok ismeretében mindenképpen kétségbe vonható az a feltevés, hogy az emberek a pszichiátriai kezelés hiányának okán lesznek öngyilkosok. Mi több, nagyon is feltétezhető, hogy maga a kezelés az, ami ezt a mérleget a rossz irányba billenti.

Az eredeti cikk: https://www.madinamerica.com/2018/08/suicide-in-the-age-of-prozac/

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük